ERASMUS+ pályázaton nyert 3 hetes külföldi szakmai gyakorlat

ERASMUS+ pályázaton nyert 3 hetes külföldi szakmai gyakorlat

Kísérőtanári beszámoló

Iskola neve: Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Tanárok neve: Szabó Tünde, Vaspöri Erika, Horváth Tamás
Hivatkozási szám: 2018-1-HU01-KA102-047183
A projekt címe: Zalai fa-ápolók a bécsi rengetegben
A projekt időtartama: 2019. március 10 - 2019. március 30.
A projekt helyszíne: Bécs

2019. 03. 10-03. 22.

Két hetet töltöttem Bécsben az ERASMUS+ pályázat keretei belül megvalósult külföldi szakmai gyakorlatot végző diákok kísérőtanáraként. Ezen kívül a projekt koordinátori feladatait láttam el. Kihívásként tekintettem a pályázat megvalósítására, mert számomra ez volt az első ERASMUS+ pályázaton nyert külföldi utazás. Sok feladattal járt, de megérte, mert diákjaink és személy szerint én magam is sok szép élménnyel és tapasztalattal gazdagodva tértem haza.

2019. március 10-én reggel 8.00 órakor indultunk busszal az iskola parkolójából. Kicsit féltem, hogy nem fog megjelenni minden tanuló, de szerencsére aggodalmam alaptalan volt, mert teljes létszámban és a megbeszélt időpontban tudtunk búcsút inteni hozzátartozóinknak. A busz kicsit réginek és kicsinek tűnt, de sofőreink biztonságosan és gyorsan eljuttattak minket bécsi szálláshelyünkre. 11. 30-kor már a Pillergasse 8-ban voltunk. Mikor megérkeztünk szakadt az eső, de ez nem zavart minket a szálláshelyünk birtokba vételében. Négy lakást kaptunk egy régi építésű polgári stílusú lakóépületben 3 percre a 4-es metró „Meidling Hauptstraße” megállójától, egy megállóra a Schönbrunni kastélytól. Délre birtokba is vettük a szobákat. Horváth Tamás kollégámmal ketten egy kétszobás lakást választottunk, a másik kétszobás lakást a lányok kapták, a maradék két lakáson pedig a 11 fiú osztozott. Az apartman felülmúlta az elképzeléseimet: hatalmas szobák, jól felszerelt konyha, étkező, szeparált WC, felújított, zuhanyzós fürdőszoba és wi-fi állt rendelkezésünkre. Kipakolás és evés után közösen elindultunk megkeresni a legközelebbi vásárlási lehetőséget, ugyanis – mint kiderült - Ausztriában vasárnap az üzletek zárva vannak. Sokat gyalogoltunk az esőben, de legalább felfedeztük a környéket.

Izgatottan vártuk az első napot, mert 9.30-ra jöttek hozzánk az Austraining képviselői. A lakásunk volt a találkozóhely. Két fiatal hölgy ismertette a pályázaton nyert mobilitás előnyeit, felhívta tanulóink figyelmét a feladat komolyságára és arra, hogy ők Magyarországot képviselik, vagyis ennek megfelelően illik viselkedni és hozzáállni a munkához. Röviden ismertették a diákokkal mind a tíz munkahelyet. A megfelelő motiválás, a magunkkal vitt szerződések és papírok ellenőrzése után az első tanulók elindultak kísérőjükkel a munkahelyükre. Tetszett a szervezés, ahogy első alkalommal (hétfőn, illetve kedden) minden tanulót elkísértek az Austraining dolgozói a leendő gyakorlati helyükre. Ahány helyre csak tudtunk, kollégámmal mi is csatlakoztunk hozzájuk. Szerencsére diákjaink nyomtatva is megkapták az útvonaltervet, mert másnap már önállóan kellett közlekedniük. A mentorok mindenhol kedvesen fogadták tanulóinkat.

A munkaidő kezdete és vége szinte mindenkinél más volt: valaki reggel 7.00-re ment, valaki csak 10.00-re. Az első diák már fél háromkor otthon volt, az utolsó csak 18.00-ra. Emiatt a délutáni közös programokról le kellett mondanunk. Valaki mindig lemaradt volna róla. Az estéket azonban közösen töltöttük.

Minden nap ugyanúgy indult. Miután felkeltünk, kiosztottuk az aznapi „ellátmányt”, amit reggel hatkor hoztak nekünk nagy boxokban (ráadásul Magyarországról! ☹). Reggelire szendvicset, almát vagy narancsot, ebédre és vacsorára pedig 80 százalékban tésztát, illetve rizi-bizit kaptunk. Csak a neve volt más, de ízvilágában mindegyik ugyanolyan volt. Szerencsére Tamás kollégám szereti a tésztaételeket, ezért elcserélte velem a rizses húsokat. Sajnos ez az étel, amit foodbox-okban kaptunk nem ízlett a többségnek, ezért sokat ki kellett dobni. A diákok inkább főztek maguknak vagy kebabot vettek a közeli gyorsbüfében. Jeleztük is a szervezőnek, hogy az ellátás rossz, ezért pazarlásnak tartjuk az ilyen ételek beszerzését.

Délelőttönként mostunk a gyerekekre, hogy folyamatosan tudjanak száradni a ruháik, mert a szárítási lehetőség szűkös volt. Elmentünk bevásárolni, meglátogattuk a tanulókat a munkahelyükön és körülnéztünk Bécsben.

Minden este „végiglátogattuk” kollégámmal a szobákat, hogy diákjaink elmondhassák az aznapi történéseket, tapasztalataikat, esetleges felmerülő problémákat, jó élményeiket és mindent, amit fontosnak tartanak. Vittem magammal a füzetemet és jegyzeteltem. Jó volt hallgatni a sok pozitív beszámolót, de természetesen történtek kellemetlen dolgok is. Elmesélték sikerélményeiket a munkahelyen: például, Laura egyedül köthette be az infúziót, Viki puszit kapott egy hálás idős nénitől, Máté három nap csiszolás után végre festhette is az ablakkereteket, Sanyi zenei ízlését megdicsérte a főnöke, Csenge együtt ünnepelhette egy 100 éves nénivel az születésnapját, Dóra injekciót adhatott be, Patinak végre jutott S-es méretű ruha, ami nem csúszott le róla, Bence megtanulta a szilikonozást és azt, hogyan kerül be helyére az ajtó, Gyulának és Bencének felajánlották, hogy maradhatnak túlórázni, amit kifizetnek nekik… Természetesen nem mindig csak jó dolgok történtek: Kristóf fejére ráesett egy deszka (szerencsére nem lett baj), Marci, András, Tomi, Sanyi és Kristóf asztalos munka helyett egy idős hölgy lakásának kiürítését végezték, ahol kellemetlen szagokkal találkoztak, Máté beütötte a fejét, Somának olyan műhelyben kellett dolgoznia, ahol dohányoztak a munkások, Pati munkahelyén meghalt az egyik idős beteg, Dalmának és Máténak nem adtak maszkot a csiszoláshoz és 5 méteres pallókat kellett átcipelniük a villamos síneken az út túloldalára...

Ilyenkor megbeszéltük az aznap megtanult új német szavakat vagy megkérdezték azoknak a kifejezéseknek a jelentését, amit nem ismertek. Örültem, hogy a kezdeti nyelvi nehézségek után szép lassan, napról-napra egyre nagyobb sikerélményekkel tértek haza. Például egy hét után a lányok már tudtak kommunikálni az idős emberekkel.

Első héten felfedeztük, hogy van egy nagyon érdekes, faipar témához kapcsolódó lakberendezési kiállítás a Messe Wien épületében „Wohnen und Interieur” címmel. Miután a helyszínen érdeklődtünk a jegyekről, körbesétáltunk a Praterben is, hogy megtudjuk, milyen játékokat lehet kipróbálni márciusban. Szerencsénk volt, mert 15-én nyitott a vidámpark, ezért szombaton, 16-án - a kiállítás megtekintése után - már elég sok mindenre fel tudtunk ülni: gokart, dodzsem, Extasy, Fekete Mamba, óriáskerék, Prater torony (117 m magas körhinta), szabadeséses torony, stb.

Vasárnap, 17-én előre szervezett városnézésen vettünk részt. Idegenvezetőnkkel az Operánál találkoztunk. Kiderült, hogy a belgán és a francián kívül csak angolul tud. Először azt gondoltam, hogy nem fogjuk megérteni, de szerencsére két diák jól tudott angolul, ezért ők lettek a tolmácsok és én is gyakorolhattam egy kicsit az angol nyelvet. A városnéző séta után a Természettudományi Múzeumba látogattunk el. Annyira lenyűgöző volt, hogy a diákok többségének is tettszett, pedig tudtuk, hogy a mi tanulóink nincsenek oda a múzeumokért, inkább a Prater-be mennének.

Úgy gondolom, hogy az első hét végére egy nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze. A tanulók figyeltek, vigyáztak egymásra és segítették egymást. Bennünk is megbíztak és sokszor a segítségünket kérték, mert tudták, hogy mindig számíthatnak ránk. Például Kristóf az első héten szinte az összes pénzét elköltötte. Nem tudtuk lebeszélni arról, hogy 100 euróért megvegyen egy hordozható hangfalat. Második hét elején hibáját belátva jött hozzánk, hogy segítsünk. Szerencsére a Media Markt-ban vette a méregdrága hangfalat, amit visszavittünk. Kristóf visszakapta a pénzét. A jutalmunk egy nagyon kedves megjegyzés volt: „Tanárnő, Tanár Úr, maguk olyanok, mint az anyukánk és az apukánk.”

A második hét nagyon gyorsan eltelt. Kedden, 19-én délelőtt felkerestük az Austraining irodáját az úgynevezett „köztes megbeszélésre”. Vittük magunkkal a diákok által kitöltött értékelő lapokat, melyben a szállásról, a munkahelyről és a szabadidős programokról kellett véleményt alkotniuk. Összességében pozitív visszajelzést adtak, egyedüli javaslat a változtatásra az étkezés minőségének javítása volt.

Csütörtökön, 21-én búcsúestet rendeztek nekem a diákok, mert másnap hazautaztam. Nagyon megkedveltem a kis „ERASMUS-os” csapatot. Jó volt látni, hogy milyen ügyesen mozognak egy idegen nagyvárosban, hogy egyre magabiztosabbak. Néhány visszahúzódó, inkább introvertált tanuló már két hét után szemmel láthatóan megnyílt és jobban bízott magában. Közben a német nyelvi kommunikációjuk is javult. Igaz, nem mindenkinek kellett használni a munkahelyén a német nyelvet, mert a mentora magyar volt. A szociális szférában is sok magyar dolgozik, ezért volt olyan nap, hogy ápoló tanulóink az anyanyelvükön társalogtak a munkatársaikkal.

Bécs multikulturalitását mindenütt megtapasztalhattuk: a metrón, a villamoson, az üzletekben, a sarki gyorsétkezdében, a munkahelyeken. Diákjaink átélhették a globalizáció közvetlen eredményét, ezért remélem, felnőtt korukban is nyitottabbak lesznek más kultúrák iránt.
Szabó Tünde
német tanár

2019. 03. 22- 2019. 03. 30.

A német szakos tanárnőt, a program fő szervezőjét váltva 2019. márc. 22-én utaztam Bécsbe a kint tartózkodó csapathoz. Nagyon kedvesen vártak a pályaudvaron, majd miután Szabó Tünde tanárnő hazautazott, Horváth Tamás tanár úr és én felügyeltük a diákokat. A szállás abszolút megfelelő volt, mindenféle konyhai és háztartási géppel felszerelve. Néhány diák nem dolgozott pénteki napon, hiszen a heti munkaidejüket már ledolgozták az előző napokon. A többiek később érkeztek haza.

A hétvége programokkal telve zajlott: szombaton a Hundertwasser házat és környékét illetve a Stefansdomot néztük meg. Ebéd után pedig a bécsiek egyik kedvelt szabadidős helyén, a Duna parton és a Donau Plazaban relaxáltunk. Vasárnap egy különleges helyet látogathattunk meg, a Schönbrunni palotát. A tanulókat kifejezetten érdekelte a kastély, élvezték az audioguide használatát. Mivel nagyon szép idő volt, sokat sétáltunk a parkban és a Gloriette környékén.

Aztán a hétköznapok megint szorgalmas munkával teltek, a tanulók ügyesen tették a dolgukat, beszerezték az értékeléseket a munkahelyekről. Öröm volt látni, hogy jó kapcsolatok alakultak ki a munkatársakkal, és többeket hívtak nyári munkára is. Az utolsó hét folyamán kollégámmal próbáltuk segíteni a diákokat ügyes-bajos dolgaikban: nadrágvásárlás olcsóbb helyen, mosás, bevásárlás és ajándékok vásárlása. Az egyik gyakorlati helyen a mentor lebetegedett, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy szinte egész héten nem tudnak dolgozni. Városnéző programokat iktattunk be, ellátogattunk még a Technikai Múzeumba, továbbá szombat délelőtt a Schönbrunni Állatkertbe is. A program zárása az utolsó munkanapon, márc. 29-én történt. Értékelték az itt tartózkodást, elmondták az élményeiket, örültek a kapott oklevélnek. Többen tudtak beszélgetni az Austraining képviselőjével angolul vagy németül, néhány tanulónak segíteni kellett.

Nagyon praktikus dolognak tartom, hogy a diákok és a kísérők is összvonalas bérletet kapnak ittlétük idejére. A bécsi közlekedés nagyon összehangolt, a szálláshely maga is kiváló helyen van. Kisebb problémánk az internettel volt, éppen akkor telepítették a környéken az 5G hálózatot. Viszont a hazautazás zökkenőmentesen lezajlott, korábban érkeztünk, mint ahogy ígérték. Összeségében sikeres és hasznos kezdeményezésnek tartom ezt a programot, amin a diákokkal részt vehettünk.

Vaspöri Erika

angol tanár

Szaktanári beszámoló

Iskola neve: Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
A projekt címe: Zalai fa-ápolók a bécsi rengetegben
A projekt időtartama: 2019. március 10 - 2019. március 30.
A projekt helyszíne: Bécs
Tanár neve: Horváth Tamás
Szak: faipari szakmai tanár

Iskolánk először vett részt az ERASMUS+ programban. Kísérő tanárként három hetet töltöttem Bécsben. E program keretében célunk az volt, hogy diákjaink kipróbálhassák magukat idegen nyelvi környezetben és a szakmai nyelvi tudásukat bővítsék. Két szakmacsoportban egészségügyi és faipari területen vettünk részt e projektben hat illetve tizenkét fővel. Az első hét nehézségekkel telt, mivel nehezen tudtak tanulóink átállni a német nyelvre és kommunikációra. A Bécsi önálló tömegközlekedést viszont egy nap alatt megtanulták.

Egészségügyi területen az idősgondozásban vettek részt tanulóink. Mödlingben, az NÖ Pflege- und Betreuungszentrum-nál két diáklányunk dolgozott. Ott meg kellett küzdeniük a magyarokkal szembeni előítéletekkel. Ezt az akadályt sikerrel vették és az ápoltak valamint az ott dolgozók nagyon megszerették őket. Egy csőtörés miatt a munkaidő letelte után is segítettek az ápoltak átköltöztetésében. Új ismeretekkel gazdagodtak. Új ápolási technikákat, eszközöket és berendezéseket ismertek meg, amivel itthon még nem találkoztak. Laxenburgban szintén két diákunk volt elhelyezve. Ők az első nap beilleszkedtek a német nyelvi környezetbe, valamint a gondozottakkal és a feletteseikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki. Búcsúzáskor állásajánlatot kaptak az igazgatótól. A Caritasnál Socialis és a Kuratorium Wiener Pensionisten nevezetű egyházi fenntartású intézményekben is a napi beteg- és idős demens gondozásban vettünk részt. Itt is jól meg voltak elégedve diákjaink hozzáállásával és tudásukkal. Sajnos itt nem tudtak új ismereteket elsajátítani tanulóink, de a német szaknyelvi kommunikációjuk (magyar dolgozó nem volt velük) sokat javult. Szívesen látnák nyári gyakorlatra diákjainkat Linzben és Laxenburgban. Ez szerintem nagy siker a mi kis középiskolánknak.

A faipari területen asztalos és faipari technikus tanulóink hat gyakorlóhelyen tevékenykedtek. Sajnos a Gatto Möebel-nél a tulajdonos betegsége miatt nem lett sikeres a gyerekeink gyakorlata. Az ott lévő öt tanulónk picit rossz szájízzel érkezett haza, többre számítottak. Erről senki sem tehet, hogy így alakult. Neiger asztalosnál Nagy Dalma és Sárközi Máté dolgozott. Az ő feladatuk a felületkezelés és a fillungos bejárati ajtókészítés volt. Itt megismerkedtek Magyarországon még nem alkalmazott felületkezelő anyagokkal. Nagyon figyelmesek voltak velük az ott dolgozók. Nasri asztalos műhelyében is két diákunk: Bence és Gyula dolgozott. Itt egy korszerű üzemben dogozhattak, ahol végig tudták követni a termékek elkészítését az alapanyagoktól az összeépítésen át a beszerelésig. Annyira meg voltak elégedve a munkájukkal, hogy plusz feladatokat is kaptak valamint nyári gyakorlatra és a tanulmányaik befejeztével, mint munkatársra, dolgozóra is számítanak. Tehát szépen helyt álltak ők is. A többiek kisebb cégeknél dogoztak, ahol megismerkedtek új nyílászáró vasalatokkal, bútor- és fiókvasalatokkal és azok a szerelésével. Varga Soma tanulónk szépen el tudta magyarázni, illetve meg tudta mutatni a Blum fiókvasalat szerelését a Wolfram asztalosnál. Kiderült, ilyen vasalatot ők még nem építettek be, de a mi tanulónk már itthon megismerkedett vele. Édesapjával - aki szintén asztalos – sok ilyet építettek már be. A faiparos tanulóinkkal meg voltak elégedve a partnereink mind a munkához való hozzáállásával és a munkavégzésük igényességével egyetemben. A nyári diákmunkára felkérésnek sok tanulónk szeretne eleget tenni.

Mielőtt diákjaink kiutaztak volna felmérést végeztem a helyi faipari partnereink között. Nagyon örültek, hogy részt veszünk ebben a pályázatban, mivel számukra is nagy jelentőséggel bír a külföldi munkatapasztalatokkal rendelkező tanuló. A Toba-fa Kft, Szalai Kft, Edelholz Kft és a Bíbor-fa Kft. kihelyezetten örült, hogy Intézményünk most és a későbbiekben is részt kíván venni az Erasmus programban, mivel sok szakmai és idegen nyelvi tapasztalatot szereztek tanulóink, amit későbbiekben hasznosítani tudnak a Magyarországi cégek és a diákjaink is.

Horváth Tamás
faipari szakmai tanár

Tanulóink névsora, akik részt vettek a három hetes ERASMUS+ pályázaton nyert külföldi szakmai gyakorlaton

Iskola neve: Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Kísérő tanárok neve: Vaspöri Erika, Szabó Tünde, Horváth Tamás
Szak: Angol nyelvtanár, német nyelvtanár, faipari szaktanár
A projekt hivatkozási száma: 2018-1-HU01-KA102-047183
A projekt címe: Zalai fa-ápolók a bécsi rengetegben
A projekt időtartama: 2019. március 10 - 2019. március 30.
A projekt helyszíne: Bécs

 NévOsztály
1.Antal Gyula10. b
2.Darázsi Bence Tamás10. b
3.Gombos Marcell10. b
4.Kása Máté10. b
5.Kovács Sándor11. b
6.Ligeti Kristóf11. f
7.Lukács Martin11. f
8.Nagy Dalma11. b
9.Nátrán András11. f
10.Rátosi Tamás10. b
11.Sárközi Máté10. b
12.Varga Soma10. b
13.Jákli Laura11. a
14.Kocsis Dóra11. a
15.Kozári Csenge11. a
16.Salamon Dorina11. b
17.Udvari Viktória11. a
18.Velő Patrícia Cintia11. a

 

Munkanapló

Iskola neve: Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Tanuló neve: Kozári Csenge
Szakma, szakmacsoport: Ápoló
A munkahely és a tutor neve: Alters- und Pflegeheim Laxenburg
Mag. Dr. Harald Reisner

A projekt bemutatása: A zalaegerszegi ZSZC Deák Ferenc Szakgimnázium és Szakközépiskola ápoló szakán tanulok. Azért jelentkeztem erre a projektre, mert a későbbiekben szeretnék az egészségügyi pályán maradni, s német nyelven képezni magam, illetve ezáltal, ha lehetőségem nyílik, akkor német nyelvű területen dolgozni.
Egy idősek otthonában fogok 3 hétig dolgozni és szabadidőmben megismerhetem Bécs városát.

1.HÉT
1. nap: 2019. 03. 11. (Hétfő)

Délelőtt folyamán egy tájékoztatón vettünk részt. Egy fiatal, szimpatikus nő tartotta németül. Pontról pontra ismertette velünk az Austraining fogalmát, a külföldi gyakorlatunk menetét.

Ezután fél 2 körül eljött velünk Linda, aki elvezetett minket a munkahelyünkre. Átszállással 1 óra alatt odaértünk Laxenburgba. Bementünk a főnökhöz, megbeszéltük ki hányadik emeleten lesz, s hogy meddig dolgozunk. Ezután felmentünk az emeletekre és bemutattak az épp ott dolgozó embereknek. Egy magyar ápoló fogadott, aki körbevezetett. Hazaértünk után bevásároltunk, s használatba vettük a konyhát, pizzát sütöttünk.

2. nap: 2019.03.12 (kedd)

Reggel már 5:40-kor talpon voltam, hogy biztos legyek abban, hogy a 6:52-es buszt elérjük. Mikor odaértem, feszültem mentem be, de egy magyar ápolónő fogadott. Elmondta az alap tudnivalókat, de mivel késésben volt, ezért először segítettem neki a fürdetésben, pelenkázásban. Rendkívül jól felszerelt intézményről van szó. A fürdetés vagy úgy zajlik, hogy egy mosdókesztyűvel egyszerűen megmossuk a beteget az ágyban, vagy ha képes felállni, akkor egy úgy nevezett "Duschsessel" - magyarra fordítva fürdetőszék - segítségével visszük az illetőt a tusolóba. Hajat is mosunk, beszárítjuk, s ha szükséges, bekenjük őket különféle testápolókkal.

A második emeleten vagyok, ami 40 ágyat foglal magába. Itt 5 részre van osztva a munka a dolgozók között. Én a 4-es részben voltam. Fél 9-kor le kell vinnünk egy úgy nevezett Bon-t, amire ráírjuk, hogy aznap éppen melyik menüt választjuk. Fél 10-kor reggeli szünet van. Ezután folytatjuk a mosdatást. Ezután már etetés következett, megetettem egy nagyon idős hölgyet, aki csak édeset szeret enni, de az ebéd persze sós volt, így eléggé nehezünkre esett megetetni őt. Közben rengeteget beszélgettem németül a kollégáimmal s az apácákkal. Délután és este pihentünk, vásároltunk a közeli Sparban.

3. nap: 2019.03.13. (szerda)

Reggel érkezésem után ismét egy magyar fogadott engem, s vele mentem mosdatni. Közben már a kollégáimmal beszélgettem kicsit, s egy nénivel nagyon jól összebarátkoztam. Egyedül láttam el őt: fürdettem, hajat szárítottam és végül megkért rá, hogy hozzam be a kis körömkészletét. Majd pedig azt beszéltük, hogy körömszalont nyitunk együtt. Miután végeztem nála és beszélgettem vele, mentünk tovább mosdatni. Reggelizéskor a kollegáimmal vagyok és mindig jókat nevetünk, beszélgetünk. Próbálok mindenre érthetően válaszolni. Ezek után egy arab apácával beszélgettem. Elmesélte, hogy ma van egy "lakó", aki 101 éves lett. Leírta nekem az anyanyelvén a nevemet, hogy merről jöttem, s pár magyar köszönést is. Etetés után elmentem enni én is, majd pedig az egyik diplomás ápolóval elmentem sétáltatni a betegeket, s közben beszélgettünk egyet. Ismertették velem a számítógépes dokumentálást. Délután takarítottunk és pihentünk.

4. nap: 2019.03.14. (csütörtök)

Reggel szokásos módon elindultunk, elég nehézkesen indult a reggel, ezért majdnem lekéstük az első buszunkat. A munkahelyre érve ma egy Romániából érkezett munkatársammal dolgoztam, aki végül is a kedvenc munkatársam lett. Nagyon kedves volt, és mindenben segített, amit nem értettem. Ma nem volt velem magyar nyelvű ápoló, de nem okozott problémát. A munka ugyanolyan volt. Megismertem közben egy magyar „lakót”, aki régen pap volt és olaszul, magyarul, németül tudott. Nagyon sokat beszélgettünk, együtt néztünk tv-t, újságot olvastunk. Délután a szálláson filmet néztünk és palacsintát sütöttünk. Közben nagyon sokat beszélgettünk a többiekkel.

5. nap: 2019.03.15.(péntek)

A munkában ma egy Fülöp-szigeteki ápolóval dolgoztam együtt. Iszonyatosan aranyos volt. Rengeteget szórakoztunk együtt, de a munka csak a szokásos volt. A mai napon is bementem a magyar lakóhoz, akivel ismét rengeteget beszélgettünk a múltjáról, a politikáról, magáról Bécsről. Volt egy kis naptára, amiben minden napot le kellet tépni, és a kis lapon pedig egy idézet illetve egy ima volt. Délután a munkatársammal, Laurával elmentünk megnézni a hazafele vezető út előtt Laxenburgot. Megnéztünk egy gyönyörű templomot, képeket készítettünk, majd pedig rendesen elkeveredtünk, de hamar visszataláltunk. Hazatértünk után ellátogattunk a Landstrasse-ban található kisebb bevásárlóközpontba, ahol pedig egy hajcsatot vettem.

6. nap: 2019.03.16. (Szombat)

Reggel annyira aludtunk, hogy elfelejtettünk felkelni időben, így sietnünk kellett. Egy lakáskiállítást néztünk meg a Messe Wien épületépen, ahol rengeteg féle konyhai, fürdőszobai és lakberendezési tárgy volt kiállítva.
Utána elmentünk vásárolni, vettünk különleges curry-s tekercseket. Ezután elmentünk a Práterbe, ott pedig felültünk rengeteg izgalmas játékra. Közben nagyon összekovácsolódott a kis csapatunk. Kicsit rosszul lettünk az Extasy és a Black Mamba kipróbálása után, így émelygő gyomorral mentünk haza este. Ennek ellenére egy örök emlék marad.

7. nap: 2019.03.17. (Vasárnap)

Reggel nem túl korán indultunk utunkra. Egy idegenvezető segítségével körbejártuk kicsit Bécset, s közben rengeteg érdekességet tudhattunk meg. Mindezek után ellátogattunk a Természettudományi Múzeumba. Számtalan érdekességet láttunk, állatoktól kezdve, a háborús eszközökön át a kőzetekig. Egészen az őskortól kezdve mutatták be a fejlődést. Voltak hatalmas felfüggesztett és animált dinoszauruszok. A legjobb az volt, hogy nem csak néztünk, hanem sok mindent ki is lehetett próbálni, pl. dinoszaurusz- vagy emberi csontvázat vizsgálni nagyítóval, vagy éppen a kezünket egy ősemberéhez hasonlítani. Miután kijöttünk a múzeumból, körbejártuk a hatalmas, azt körülvevő parkot, s leültünk a fűbe. Egy fiatal zenész játszott, mi pedig őt hallgattuk mindannyian.

8. nap: 2019.03.18. (Hétfő)

A munkába fáradtan érkeztünk. Egyre nehezebben ment a kelés, mivel későn feküdtünk le a sok beszélgetés és szórakozás miatt. A dolgunk a munkahelyen igazából ugyan az volt, mint eddig. A Fülöp-szigeteki ápolónőhöz osztottak be. Ő az egyik kedvenc munkatársam. Ha vele vagyok, mindig sokat beszélgetünk. Ma ugyan úgy pelenkáztunk,fürdettünk és etettem. Az egyik bácsinak elmentem evőeszközért, addig ő a szemüvegével próbálta megenni a levesét. A munkatársaimmal ma rengeteget beszéltem. Például ma reggeli után az egyik munkatársam műszempillákat próbált a szünetünkben, s együtt próbáltuk felrakni, kisebb-nagyobb sikerrel. Visszahívtak dolgozni, ha meglesz a diplomám. Délután aludtunk kicsit a lányokkal, majd pedig megbeszélést tartottunk. Ezután volt egy kisebb összeugrás a csapatunkban, ezért elmentünk sétálni az egyik fiúval, hogy kitisztítsa a fejét. Én pedig próbáltam tanácsokat adni neki. Eleinte egy McDonalds-ba akartunk eljutni, ezért a google térképpel elindultunk, de útközben egy hatalmas mászóparkra lettünk figyelmesek, s muszáj volt kipróbálnunk. Őszintén megmondom, én nagyon féltem felmászni, de sikerült. Ezek után folytattuk az utunkat és véletlen egy Burger Kingbe botlottunk, szóval nem mentünk tovább, hanem betértünk oda.

9. nap: 2019.03.19. (Kedd)

Ma egy magyarral voltam, aki valójában Szlovákiából származik. Sokat mesélt a múltjáról, és hogy hogyan jutott ide erre a munkahelyre. Megmutatta, hogyan használunk különféle eszközöket, vagy épp egy betegségről beszéltünk keveset. A munkanap ugyan úgy telt, mint a többi. A kerekesszékekkel elmentem sétálni az idősekkel, beszélgettem, s ismét kaptam a pap lakótól egy kis imát. Közben egyre több apácával beszélgettem és nagyon aranyosnak vélem őket. Délután, mikor végeztünk a munkával, kipróbáltuk a kávéautomatát, amivel nagyon szemeztünk már. Iszonyatosan finom mogyorós kávét ittunk, bár ez már nem segített a fáradtságunkon. Késő délután elmentünk vásárolgatni. Úgy terveztük, hogy hajat festünk, de végül letettünk róla. Este 11 órakor elmentünk sétálgatni, megmutattuk a többieknek a mászóparkot, amit előző este találtunk. Ők is kipróbálták.

10. nap: 2019.03.20. (Szerda)

A munkap ugyanúgy telt, mint eddig. Ismét egyre fáradtabbak lettünk, ahogy teltek a napok. Ma is egy magyar ápolóval dolgoztam együtt. Közben megismerkedtem egy professzorral, aki a politikáról kezdett beszélni. Én persze nem igazán tudtam igazodni hozzá, hisz ez nem magyar politika volt. Azért próbáltam helyeselni és pár dolgot fűzni a témához. Szóval délután, ismét elmentünk vásárolgatni a plázába, ahova eddig. Úgy döntöttünk, hogy ideje kicsit elcsatangolni a környéken. Elkezdtünk sétálgatni és közben rengeteg szépet láttunk: egy éttermet melynek az összes ablaka szivárványszínben volt megvilágítva vagy a hatalmas épületet, ami mozgóképes videókkal volt ellátva. Este sikeresen eltéptem a kabátomat is. Elég hűvösek voltak a napok, ez pedig a nagykabátom volt pont, de megvarrni nem tudtam a zsebrésznél. Este bár kicsit későn értünk haza, de nagyjából időben lefeküdtünk.

11. nap: 2019.03.21. (Csütörtök)

Nos, ma egy másik szlovák munkatárssal dolgoztam, de ő nem tudott magyarul. Elég nehézkesen értettem meg azt, amit mondd, a többiek beszédét valahogy jobban értettem. A munka természetesen ugyanaz volt, mint eddig. A takarítónővel összebarátkoztam. Kaptam tőle cukorkát, s egy néninek kifestettem a körmeit. Délután elmentünk egy új plázába, kerestem a neten új helyeket. A google térkép segítségével útvonalat terveztünk, s elmentünk a metrókkal. A Donau Plázára esett a választás. Amikor bementünk, ámultunk és bámultunk. Mondani sem kell, hogy este zárás előtt nem találtunk ki. Rengeteg ruhaüzletbe mentünk be, felpróbáltuk a fél boltot és végül vettem egy nadrágot. Ezután siettünk haza, mert megbeszélés volt. A tanárnőnk, mint minden nap, kikérdezte, hogy mi volt velünk az adott napon. Este rengeteget viccelődtünk, a tanárokkal UNO-ztunk és beszélgettünk.

12. nap: 2019.03.22. (Péntek)

A mai reggel is nehezen indult. A hét utolsó munkanapja volt ez, és mindenki felettébb fáradt volt. A fáradtságból adódóan már reggel is összekapások voltak, minden apróbb dolgon. A munkahelyen persze ma sem volt idő leülni, mert ma a legnehezebb csoportba kerültem. A legkomplikáltabb betegek tartoztam ide, aki pl. le volt bénulva vagy már beszédre is alig volt képes. Így nehéz dolgom volt. De cserébe remek volt a délután. Hazaértünk, kicsinosítottuk magunkat és ismét elmentünk a plázába jobban körbe nézni. Végül csak egy pólót vettem.

13. nap: 2019.03.23. (Szombat)

Nem sok időnk volt az alvásra, reggel indultunk is látványosságokat nézni. A Hundertwasserhaus-t néztük meg először, ahol képeket készítettünk. Végigjártunk pár szuvenírboltot, ahol vettem is apukámnak egy Mozart-os gravírozott kanalat. Ezek után egy gótikus stílusú templomba látogattunk el. A program után ismét elmentünk a plázába. Annyira nagy volt, hogy nem bírtuk bejárni a napokban. Vettünk ajándékokat és ékszereket egy nagyon jó boltban. Ezek után elmentünk sétálni a Duna partra. Leültünk, beszélgettünk, lógattuk a lábunkat a víz felett, s képeket készítettünk. Ezek után otthon beszélgettünk és viccelődtünk a többiekkel.

14. nap: 2019.03.24. (Vasárnap)

Reggeli után elmentünk a Schönbrunni Kastélyba. Iszonyatosan élveztem én személy szerint. Mókusokat lestünk, képeket készítettünk, rengeteget sétáltunk. (De tényleg.) Nagyon el is fáradtunk, a lépésszámlálónk a 18 ezer felett járt. Hazafele beugrottunk egy random kisboltba sajtot venni, hogy pogácsát süthessünk.

15. nap: 2019.03.25. (Hétfő)

Ismét indultunk a munkába. Ez már a harmadik hét volt és egyre fáradtabb, gyengébb volt mindenki. Fájt a torkunk, le voltunk gyengülve és nehezünkre esett a buszon ébren maradni vagy éppen egyből reggel átállni a németre. Mint mindig, a feladat ugyanaz volt. Ebédnél egy néninek segítettem, aki megállás nélkül arról beszélt, hogy az étel, amit ma adtak, felettébb finom. Mi is minden nap finomat ettünk. Ám, ma pont nem… Rossz számot írtam a cetlimre és olyat kaptam, amit egyáltalán nem szerettem. Délután megint elmentünk vásárolni: zoknikat vettünk és újabb ajándékokat. A shoppingolás után sajtos pogácsát sütöttünk.

16. nap: 2019.03.26. (Kedd)

Szóval van egy munkatársam. Egyszerűen nem értem meg, amit mond, ezért abban maradtunk, hogy angolul beszélgetünk inkább. Borzasztó volt a német kiejtése, hiába is próbáltam megérteni. Hazafele a buszon - mint minden áldott nap - zenét hallgattam. Miután hazaértünk, csak arra volt energiánk, hogy aludjunk egyet. Ez érdekesen történt. Elaludt „rajtam” 4 ember. Az egyik a jobb vállamon, a másik a bal vállamon, a harmadik a hasamon, a negyedik pedig a lábamon. Összevissza tulajdonképpen. Miután felkeltettek minket, már sok mindenre nem volt erőnk. Fürödtünk, beszélgettünk, majd pedig ismét alvás következett.

17. nap: 2019.03.27. (Szerda)

A munkahelyemre jöttek gyerekek, akik előadást tartottak a lakóknak, ők pedig ezt felettéb élvezték. A munkatársaimmal most is sokat beszélgettem. Nem dolgoztam ma sem magyar ápolóval. Volt, aki megengedett mindent csinálni, de akivel ma voltam, rávágta: Én csinálom, te nézd. Szóval nem volt valami sok dolgom, ezért unatkoztam. Miután végeztünk a munkával, vártunk az ebédet, s azt mondták addig üljek le a szobában és igyak valamit vagy egyek és nézzem meg az üzeneteim, mert nincs dolgom. Valamiért ahol az osztálytársam volt, ott kedvesebbek voltak (a 3. emeleten). Ha összefutottam velük, sokkal kedvesebben bántak az emberrel. Este a szállásunk előtt találtunk egy bevásárlókocsit, ezért azzal „garázdálkodtunk”.

18. nap: 2019.03.28. (csütörtök)

A munka ugyanolyan volt, mint eddig, nem tudnék újat írni. Délután csak pihentünk és activity-ztünk. Mivel másnap volt az utolsó nap, úgy gondoltam, valami kedveset készítek, így készítettem egy elbúcsúzó levelet, rajzoltam rá, írtam bele pár sort, köszönetet mondtam és vettem egy csokit hazafele a Sparban.

19. nap: 2019.03.29. (Péntek)

A búcsúzás napja volt ez. Egy páran szomorúak voltak a munkahelyemen, de volt, aki rám sem hederített. Bevittem a csokit és az ajándékot, amit elsőre meg se néztek, csak annyit mondtak, hogy ők nem gondoltak erre és nem készültek semmivel. Kicsit rosszul esett és a munkától is elment kissé a kedvem, de a csokit egyből kibontották és tetszett nekik a rajzom is. Közben lementünk a főnökhöz aláírásokat szerezni, s összefutottam egy Shiba Inu fajtájú kutyussal, ami a kedvencem. Azonnal odamentem hozzá és jól megdögönyöztem. Aztán pedig értékelést kaptam a főnővértől, miközben elég szigorúan nézett rám. Alapvetően mindenre nagyon jó értékelést kaptam, de azt mondta, kicsit visszahúzódó voltam és többet kellene beszélgetnem. Minden délután bementem a betegekhez beszélgetni, ezért nem értettem miért mondták ezt. A másik, amit még kaptam negatív értékelésként, hogy egyedül nem dolgozom jól, csak csapatban. Ez volt a másik megjegyzés, amit nem értettem, ugyanis egyszer sem osztottak be egyedül. Azt mondták, mindig legyek valakivel, nehogy valami baj legyen. Szóval kaptam végül hideget-meleget, építő kritikát s dicséretet. A munka utolsó egy órájában igencsak rosszul lettem. Felment a vérnyomásom és elkezdett vérezni az orrom. Akkor gyorsan bevittek a nővérszobába, felpolcolták a lábam. Feküdtem egy ideig, majd bejött a főnővér és köszönetet mondott mindenért. Végül adott két ajándékot. Miután hazaértünk, pihentünk egész délután és összepakoltunk. Ma délután jöttek hozzánk az Austrainingtől és megkaptuk az Erasmustól az okleveleket és elmondtuk, milyen volt az adott helyen dolgozni. Összességében elmondhatom, hogy jó volt, sok tapasztalatot szereztem. A mai este sikerült legjobban az összes közül. Az egyik kint lévő barátunknak szülinapja volt, ezért meglepetésbulit szerveztünk. Elmentünk boltba, hoztunk dekorációs kellékeket, vettünk ételt, italt. Mivel lisztérzékeny és cukorbeteg nem vettünk tortát, sütöttünk egy adag sültkrumplit és mindannyian elbújtunk a sötétben a konyhában. Meggyújtottuk az égőket s beinvitáltuk magunkhoz. Énekeltünk neki, majd pedig táncoltunk és nagyon jól éreztük magunkat mindannyian.

20. nap: 2019.03.30. (Szombat)

Nos, ez az utolsó nap, a hazautazás napja. Befejeztük reggel az összepakolást és átcuccoltunk a szomszédban lévő fiúkhoz, mivel a mi szobánkba már reggel jöttek mások. Ezután kitakarítottunk és elkészülődtünk, mivel elmentünk az állatkertbe. Nem bántuk meg, mert ez volt az egyik legjobb program az itt tartózkodás alatt. Rengeteg képet készítettünk, a telefonom memóriájának fele talán ezekkel van tele. Miután hazaértünk, gyorsan elfutottunk utoljára a plázába és még gyorsan vettem 2 ajándékot. Pont visszaértünk az indulásra és nagyon-nagyon szomorúan szálltunk fel a buszra. A buszon beszélgettünk, zenét hallgattunk, majd a megérkezés után sokan sírva váltunk el. Hatalmas családunk lett odakint és mindenki egytől-egyig nagyon szomorú volt. Megölelgettünk egymást, majd elbúcsúztunk. Nagyon fura volt hazamenni és egyedül feküdni az ágyamban. Azután még legalább 4 órán keresztül arról beszéltünk a csoportunkban, hogy milyen jó is volt és mennyire visszamennénk. Felejthetetlen élmény volt ez a három hét. Örülök, hogy részt vehettem ezen a külföldi tanulmányúton.

Munkanapló

Iskola neve: Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Tanuló neve: Nagy Dalma
Szakma, szakmacsoport: Faipari technikus
A projekt címe: Zalai fa-ápolók a bécsi rengetegben
A projekt időtartama: 2019. március 10 - 2019. március 30.
A projekt helyszíne: Bécs
A munkahely és a tutor neve: Tischlerei Neiger, Elmar Neiger

A projekt bemutatása: A zalaegerszegi ZSZC Deák Ferenc Szakgimnázium és Szakközépiskola asztalos technikus szakán tanulok. Azért jelentkeztem erre a projektre, mert szeretnék tapasztalatot szerezni az országon kívül is.
Egy asztalos cégnél fogok 3 hétig dolgozni és szabadidőmben megismerhetem Bécs városát.

1. nap: 2019. 03. 11.: Reggel felkeltem, felöltöztem, majd reggeliztem. 9 órakor gyülekeztünk a tanári szobában egy kisebb eligazításra az Austraining csapatától. Ismertették velünk a mnkarendeket, hogy ki hol fog dolgozni és ki lesz a főnöke. Engem és a kollégámat egy hölgy kísért el a munkahelyünkre, akit az eligazításon ismertünk meg. Először metróztunk, majd villamossal eljutottunk a helyre. Kiderült nem is bonyolult így közlekedni, csak az emberek nem valami kedvesek. Mikor odaértünk találkoztunk a főnökünkkel, aki elmondta nekünk, mire kell másnap érkeznünk. Végül ketten hazajöttünk. Itthon segítettem a többieknek a főzésben és a takarításban. Beszélgettünk mindenki első napjáról. Beszámoltak az élményekről és az eddigi tapasztalatokról. Este mindenki időben elment zuhanyozni, majd legkésőbb 10 órakor ágyba bújtunk.

2. nap: 2019. 03. 12.: Reggel pontban 6 órakor keltem. Felöltöztem, ittam egy pohár kakaót, rendeztem egyéb teendőimet, majd elindultunk a metrómegállóhoz. Útközben sokat beszélgettem a kollégámmal az első napunkról, hogy vajon mivel fog eltelni, milyen csapattal leszünk együtt. Az utazás után beértünk a munkahelyre. Találkoztunk a főnökkel, aki ismertette velünk a házirendet és az öltözőkkel kapcsolatban is eligazított minket. Beosztott bennünket egy kedves magyar úrhoz, Zoltánhoz. Elmondta nekünk, hogy már 30 éve él idekint Bécsben, de még csak 3 éve dolgozik ennél a cégnél. Közölte, hogy gépekkel valószínüleg nem lesz dolgunk, így csak az általános tudnivalókat mondta el róluk. Első feladatnak pallók fóliázását majd lakkozását adta, amivel el is telt a napunk. Mikor végeztünk átöltöztünk, majd hazaindultunk. Itthon lepihentem, hogy felkészüljek a második munkanapra.

3. nap: 2019. 03. 13.: Mikor elkészültem a reggeli teendőkkel, kiértünk a metrómegállóhoz. Egy kicsit fáradtan érkeztünk a munkahelyre, de készen álltunk a munkára. Folytattuk a tegnapi munkánkat. Átcipeltük az 5 m¬-es pallókat a raktárba, ahol lelakkoztuk őket. Amikkel készen lettünk, felraktuk őket egy kocsira, ahol megszáradhatnak, majd összefóliázhatjuk őket. Fél 1-kor elmentünk ebédelni, ahol beszélgettübk a többi kollégával. Elmondtuk nekik honnan jöttünk, hányadik osztályba járunk. Kérdezték, mik a terveink a jövőre nézve, van-e már elképzelésünk egyáltalán. Mindezt fordította nekünk persze Zoltán, aki segített megválaszolni minden kérdést is. Mikor visszatértünk a munkához már eltelt a munkaidő nagy része.
A nap végén lezártuk a lakkot és elpakoltuk a maradék anyagot. Ami még volt, azt pedig letakartuk. Mikor indultunk kifele, a főnök helyettese, „jobbkeze” megállított minket és megkérdezte, hogy érezzük magunkat. Mi mosolyogva megköszöntük neki a figyelmességet, majd hazaindultunk. Itthon ettem, lepihentem,majd beszélgettem a többiekkel.

4. nap: 2019. 03. 14.: Mikor felkeltem,elkészültem, majd elindultunk a munkába. Az idő meglehetősen esős volt, sőt néha még havazott is. Az emberek nagyon barátságtalanok voltak a metrón és a villamoson is. Beérve a munkahelyünkre találkoztunk Zoltánnal, aki elmondta nekünk, hogy nem száradt meg a lakk a pallókon ezért nem tudjuk folytatni a munkát. Más feladatot adott helyette. A kollégámat egy futárhoz osztotta be, engem pedig a műhelyben elromlott dolgok megjavítására fogott be. Először szerszámot éleztem, szám szerint 82¬¬¬ t. Ezt követően meg is éleztem ezeket. Végül kihajtogattam a fűrészfogakat. Ezek után Zoltán kérte, hogy segítsek neki egy ajtókeretet megcsiszolni. Sokat kérdezett közben az iskoláról, én is kérdeztem a bécsi ittlétéről. Tanultam pár német kifejezést is tőle. Amikor végeztünk segítettem neki elpakolni a szerszámokat, majd kitakarítottam egy futár kocsiját. Ezek végeztével átöltöztem, majd megvárva a kollégámat együtt hazaindultunk. Itthon segítettem a barátnőmnek főzni, majd páran összegyűltünk és beszélgettünk.

5. nap: 2019. 03. 15.: Reggel meglepően hideg volt mind a városban, mind a metrómegállóban. Az odautunk egy kicsi késéssel indult, mert lekéstük a megszokott metrónkat. Amint beértünk a munkahelyre, egyből át is öltöztünk. Zoltán szólt, hogy ma érkezik egy „kundsaft” a céghez. Segítenünk kell neki felpakolni a teherautójára a hajópadlókat. Nagyon drágának mondta őket, szóval megkért minket, hogy vigyázzunk rá a felrakodásnál. A főnökünk is segített benne. Eztkövetően jött egy újabb teherautó pár szélezett anyaggal. Zoltán elmondta, hogy ez az új ajtóhoz kell majd. Segítettünk lepakolni, letakarni. Mire ezzel végeztünk le is telt az aznapi munkaidőnk. Átöltöztünk, majd elindultunk a villamosra. Hazaérve én lepihentem aludni majd este segítettem a többieknek a vacsora elkészítésében.

6. nap: 2019. 03. 16.: Nem keltünk igazán korán. Feltöztünk és megreggeliztünk. A csapat készenállt egy kirándulásra, amit a tanáraink ígértek nekünk. Elindultunk metróval, bár az idő nem tűnt olyan melegnek, mégis sokan tartózkodtak a szabadban. Mikor odaértünk, egy kicsit várnunk kellet, mert a csapat egyik fele igen megéhezett az odaúton, így bementek egy közeli McDonalds ba. Bementünk a kiállításra,ahol különböző háztartási elemekkel ismerkedtünk meg. Bepillantást nyertünk a fa, mint otthoni anyag felhasználására. Rengeteg cég változatosnál változatosabb módon mutatta be, mennyi mindent lehet egy egyszerű anyagból kihozni. Körbe sétáltuk a helyet, majd kifele menet csináltunk egy képet a bejáratnál felállított hatalmas fagyökér asztalnál. Az idő viszonylag jobbra fordult, így a csapat úgy döntött, hogy ellátogatunk a helyi vidámparkba. Odaérve egy kicsit megijedtem hiszen tériszonyom van, nem nagyon akartam felülni a hatalmas körhintára, de a barátnőm meggyőzött és végül felültem vele. Nagyon szuper nap volt. Hazaérve nagyon fáradtak voltunk. Mindenki lepihent,elaludt.

7. nap: 2019. 03. 17.: Reggel gőzerővel készültünk a napra. Egy kisebb túrára mentünk Bécs nevezetességei körül. Nagyon szép napunk volt, meleg is volt. Mikor odaértünk a találkozási pontra, az idegenvezetőnk egy nagyon kedves és közvetlen embernek bizonyult. Még az sem okozott problémát, hogy angol nyelven beszélt, mert sikeresen tudtam tolmácsolni egy barátommal, Bencével, az információkat, amiket tőle hallottunk. Körbevezett minket a város fontosabb pontjain. Láttuk az Albertina múzeumot, a Sissy kertet, az ottani Hősök terét és a Népművészeti, majd a Természettudományi múzeumot is. Az eredeti Sacher-történetbe is kaptunk némi bepillantást. A nap végén meglátogattuk a Természettudományi Múzeumot, ahol rengetek látnivalóval talákoztunk. Láttuk a kezdeteket, mind az ember, mind az állatok szemszögéből. Záráskor készítettünk egy fotót a kivilágított múzeumokról, majd hazametróztunk. Mindenki fáradtan dőlt le az ágyába aludni.

8. nap: 2019. 03. 18.: Reggel korán keltem. Felöltöztem, majd reggeliztem. Kint az idő nagyon borús volt. El is eredt az eső, mire a munkahelyre értünk. Átöltözünk, majd elindultunk a lakkozó műhelybe. A maradék anyagot befóliáztuk, amit kellett azt pedig lelakkoztuk. Munka közben sokat beszélgettünk és énekeltünk. A munkaidőnk ezzel egy kicsit lassan ugyan, de eltelt. Nem történt a munka közben semmi váltás, semmi új. Csak pár még eddig nemlátott kollégával ismerkedtünk meg. Mikor elkészültünk összepakoltunk, majd elraktuk a szerszámokat a helyére. Letakartuk a maradék anyagot és eliundultunk átöltözni. Hazafele sokat beszélgettünk. A kollégám meghívott vacsorára hozzájuk, így hát hazaérve lepakoltam, majd felmentem a lakására. Időben visszaértem a saját lakásunkra, elmentem fürdeni, majd korán ágyba bújtam.

9. nap: 2019. 03. 19.: Reggel meglehetősen késve keltem fel. Siettünk a metróra. A munkába érve elég kevés ember fogadott minket bent a műhelyben. Kiderült, a főnök helyettesnek születésnapja van, ő ezért nem jött ma munkába. Meglepő volt, hogy odakint lehetett egy plusz szabad napot kivenni, ha az adott embernek születésnapja van. Átmentünk a kollégámmal a lakkozóműhelybe és nekikezdtünk a lakkozásnak és a fóliázásnak. Megint csak ketten voltunk egész nap. Beszélgettünk, énekeltünk, majd mikor végeztünk a munkával, nekiálltunk összepakolni. Letakartuk a megmaradt anyagot, majd elindultunk átöltözni. Nagyon fáradtan értem haza így nem is volt sok kedvem társalogni. Inkább ledőltem egy kicsit aludni.

10. nap: 2019. 03. 20.: Reggel ismét megkésve keltem fel. Ahogy a kollégám is. Siettünk a metróra újból. A munbkahelyen szintén nem voltak olyan sokan. Ma Zoltán szólt, hogy neki kellene az ajtókban besegítenni. Lecsiszolni az MDF lapot, majd pár ablakkeretet is meg kell csiszolni. Nekiláttunk felváltva. Az ebédidőig végeztünk is felével. Ebédkor összegyűltünk és a hétvégénkről kérdeztek minket, meg persze milyennek találtuk eddig Bécset. Kedvesen eltársalogtunk, majd visszamentünk dolgozni. A nap végére kész is lettünk minden ablakkal és ajtóval, ami ránk volt bízva. Átöltöztünk, majd hazaindultunk. Itthon elmentem a többiekkel nagy bevásárlásra. Segítettem elkészíteni a vacsorát, majd együtt leültünk filmet nézni.

11. nap: 2019. 03. 21.: Mikor felkeltem, elindultam zuhanyozni. Elkészítettem a kakaómat, majd felöltöztem és elindultam a kollégámmal a metróra. Bent a cégnél kettészedtek minket. Én bent maradtam a műhelyben Zoltánnal, míg a kollégám egy futárral ment ki egy építkezésre. Nekiálltam segíteni Zoltánnak az ajtók elkészítésében. Levágtuk az anyagot pontos méretre. Megcsináltuk a filungokat, összeragasztottuk az anyagokat. Lecsiszoltuk a kész keretet, majd összeraktuk az ajtót. Közben sokat beszélgettünk a régi és a mostani iskolarendszerről. Érdeklődött az egyetem után, hogy még mindig így zajlik e ahogy akkor, és megállapítottuk, hogy igen. A nap végén összepakoltunk, elrakodtunk, átöltöztünk, majd hazamentünk. Itthon a többieknek segítettem, amiben tudtam, majd lepihentem egy kicsit.

12. nap: 2019. 03. 22.: Nem kellett korán kelnem ugyan, mert nem volt munka ma, de a lakást össze kellett takarítani. Egyedül voltam egész nap, így kihasználtam a csendet és amint lehetett, lepihentem. Időközben mikor megjöttek a többiek együtt átmentünk a srácokhoz és ott tartottunk egy kisebb összejövetelt. Mindenki mesélt az eddigi élményeiről. Rengeteg új dolgot tudtam meg róluk. Hihetetlen, hogy egész eddig nem is beszélgettem velük olyan sokat az iskolában. Mindenkiről kiderült mennyire közvetlen és mennyire megértő tud lenni. A nap végén a lányokkal tartottunk egy kisebb mozis estét.

13. nap: 2019. 03. 23.: Reggel nem kellett olyan korán kelni. A mai program a Hundertwasserhouse volt, ahova ellátogattunk. Sok információ kiderült az építőjével kapcsolatban. Maga a ház is gyönyörű volt. Rengeteg túrista fordult meg azon a helyen. Sok kultúra keveredett, emiatt az emberek nem is igen figyeltek egymásra.
A ház után ellátogattunk Bécs legnagyobb plázájába, a Duna plázába. A barátnőmnek segítettem ajándékot választani otthonra. Rengeteget metróztunk, mire hazaértünk el is fáradtunk. Itthon készítettünk egy kis kaját, amit megosztottunk a srácokkal is. Majd együtt összegyűltünk és meséltünk magunkról egy kicsit. A buli végén mindenki elköszönt egymástól, majd elindultunk aludni.

14. nap: 2019. 03. 24.: Reggel kicsit megkésve, de beértünk Schönbrunnba. Ellátogattunk a kastélyba, ahol a királyi család mindennapjaival ismerkedhettünk meg. Elmondtak mindent, amit akkoriban szokásnak tartottak. Mit illet egy királynak vagy királynőnek tennie avagy nem. Körbejártuk a hálótermeket és a báltermeket, majd az udvaron folytattuk a sétát. Hatalmas kert terült el a kastély mögött. Egy domb tetején még egy kilátó is emelkedett. Oda is felsétáltunk ahonnét beláttuk egész Bécset. Készítettünk egy csomó jó képet, majd elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk fagylaltozni, mert az idő meglehetősen meleg volt. Hazaérve elkészítettük a vacsorát és sütöttünk egy kis pogácsát is. Este kártyáztunk, majd időben elindultunk aludni.

15. nap: 2019. 03. 25.: A nap egy kicsit nehezen indult el. A főnökünk nem tartózkodott a cégnél, így meglehetősen nehéz volt munkát találni. Lelakkoztuk a maradék pallót, majd ami maradt áthordtuk a műhelybe. Ott befejeztük a lakkozó munkát, majd végleg csatlakoztunk Zoltánhoz az ajtók elkészítésében. Lefestettük a kereteket, az ajtókat és néhány ablakot is. Munka közben sokat beszélgettünk más kollégával akiktől megismerhettük a cég múltját és egyéb más szokásait is. Mi is tanítottunk nekik egypár magyar kifejezést, bár nem tudom, hogy valaha használni fogják-e az életben. Mikor végeztünk az aznapi munkával, elpakoltuk a szerszámokat, majd átöltöztünk. Hazaérve lepihentem aludni.

16. nap: 2019. 03. 26.: Reggel meglehetősen nehezen keltem fel. Lebetegedtem. A metrómegállóba kiérve igen csak hideg volt az idő. A munkahelyre beérve folytattuk a tegnapi munkánkat. Kihordtunk pár ajtót még az udvar közepére hogy lefessük őket. Meg még pár keretet is le tudtunk festeni. Közben sokat beszélgettünk. Ez volt az utolsó hetünk a cégnél. Nagyon gyorsan eltelt ez a 3 hét. Nevetve elmélkedtünk a kollégámmal, hogy ki fog a legjobban hiányozni innen, hogy talán mi hiányzunk-e majd nekik. Megismerkedtünk pár ott tanuló diákkal is. Szintén gyakorlat céljából voltak ott. Mikor letelt a munkaidőnk, összepakoltunk, majd hazaindultunk. Itthon segítettem a többieknek vacsorát készíteni, majd lepihentem.

17. nap: 2019. 03. 27.: Reggel, mikor felkeltem nem éreztem valami jól magam. Felszálltunk a metróra. Az idő esős volt odakint. A munkahelyen lefestettük a maradék pár tokot, közben sokat beszélgettünk. A nap másik felében martunk pár MDF lapot a következő ajtóhoz. Összefóliáztuk őket, majd egy rakatban leraktuk őket a műhely másik végében. Elővettünk pár rongyot, amit szét kellett vagdosnunk apróbb darabokra, hogy majd azt használhassák késztörlőnek. Összeraktuk őket egy dobozba. Majd átöltöztünk és hazajöttünk. Egy kicsit lepihentem.

18. nap: 2019. 03. 28.: Ma volt az utolsó munkanapunk a cégnél. A reggelünk hamar eltelt az ajtók igazításával és lecsiszolásával. Pár ablakot is le kellet csiszolnunk. A főnök helyettese meglepett minket egy kisebb ajándékkal. Megköszönte hogy ilyen jól tudtunk csapatban dolgozni velük. A kelletténél előbb hazaengedett minket. Itthon takarítottam egy kicsit. Majd főztem és lepihentem aludni.

19. nap: 2019. 03. 29.: Ez számomra egy újabb szabadnap volt. Felkeltem és összepakoltam a holnapi hazaútra a táskámat. Feltakarítottam a lakásban, aztán átmentem a srácokhoz nekik is segíteni. Mikor megjött mindenki, az Austrainingesek meglátogattak minket a 3 hét eredményeivel. Be kellett számolnunk nekik a tapasztalatokról, a jó és a rossz megjegyzéseinkről is. Megkaptuk az okleveleinket majd összeálltunk egy közös képre. Kiderült, az egyik srácnak születésnapja van, így tartottunk egy kisebb bulit is a számára. Megünnepeltük, hogy sikeresen túl vagyunk ezen a 3 héten és végre mehetünk haza.

20. nap: 2019. 03. 30.: Mikor felkeltünk nekiláttunk takarítani. Kipucoltunk mindent, mindenhol felporszívóztunk és felmostunk. Elmentünk ebédelni egy közeli kebaboshoz. Összeraktuk a csomagjainkat és akinek kellett még segítettünk a pakolásban. A srácoknak segítettünk még a takarításban, mert nem igazán akarták rávenni magukat. Végül már csak beszélgettünk amíg meg nem jött értünk a busz, hogy hazaszállítson minket.

Comments are closed.